Köszöntöm Önt Oroszlány város és kistérsége honlapján!

Oroszlány öt település (Bokod, Dad, Kecskéd, Kömlőd és Szákszend) kistérségi központjaként a Vértes-hegység szelídebb, északi erdős-dombos vidékén helyezkedik el. A környék az Árpád-kortól lakott. A török hódoltság idején elpusztult, elnéptelenedett falvakat szlovák és német telepesek keltették új életre, melyek a XVIII. századtól az Eszterházy család gesztesi, majd tatai uradalmához tartoztak.

Városunk a középkorban az Oroszlánykő később a Pusztaoroszlánykő nevet viselte. Elnevezését a hagyomány szerint egykori váráról nyerte, melynek kapuját két kőből faragott oroszlán díszítette. Legalább is ezt írja az 1938-as O'sváth-féle, máig legtöbbet forgatott megyetörténet. De ahogy a középkor, mára már ez is a múlt. Hiszen O'sváth 1557 oroszlányi lakosról számol be, s ma több mint húszezren élnek itt, 16 kilométerre Tatabányától, a megyeszékhelytől, és mintegy negyedórányira a nagy forgalmú Bécs-Budapest (M1) autópálya csatlakozásától. E létszámnövekedés nagyrészt a művelésre alkalmasnak talált széntelepek létének köszönhető; a bányászat - és a ráépülő energetikai ipar - alapvetően meghatározta a város fejlődését, munkalehetőséget adva az idetelepülőknek.

Oroszlányban ma is meghatározó a bányászat, hiszen itt működik az ország utolsó mélyművelésű üzeme, de az ipari szerkezetváltásnak köszönhetően mind nagyobb jelentősége van ipari parkunknak is. Az Ipari Park hivatalosan 1997-ben jött létre, melyet megelőzött egy korábbi iparfejlesztési stratégia. A zöldmezős területek a régi ipari területek mellett lettek kijelölve. A különböző előkészítési munkákat és intézkedéseket követően 1999. második felében kezdődtek meg a csarnoképítések, s jelenleg immár 17 cég található itt, melyek együttesen közel kétezer embert foglalkoztatnak.

Azt gondolom, hogy megannyi nehézség, megannyi akadály leküzdése után mindazok, akik itt élnek, s akik felkeresik városunkat, azt látják, hogy békességben él itt több mint húszezer ember, akik között vannak svábok, szlovákok és magyarok egyaránt. Itt mindig is egyetértésben, megértésben éltek egymás mellett a nemzetiségek, megőrizve eredeti nyelvüket, kulturális szokásaikat, ünnepeiket. Az oroszlányi emberek ragaszkodnak ehhez a településhez, ragaszkodnak a szülőföldhöz, az ismerős tájhoz.

De hogy idáig eljussunk, azért elődeinknek, apáinknak és nagyapáinknak keményen meg kellett küzdeniük. Az iparosítás során komoly bányászatot teremtettek, középületeket húztak, otthonokat építettek, erőművet emeltek és áldozatokat hoztak, több alkalommal emberáldozatot is. Harcoltak és harcot vívtak a nehézségekkel, a természet erőivel, a földdel, az erdőkkel mindannyiunkért. Csak aki végigcsinálta, az tudja, mit jelentett mindez, s ezért szavakkal nem kifejezhető hálával kell gondolnunk elődeinkre, akik a nehéz időkben is megőrizték hitüket, emberségüket.

Rajnai Gábor polgármester

Rajnai Gábor személyes blogja